Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Versek

2009.02.02

Te vagy a meleg kabát, te melegítesz át, hogy ne érezzem a világ fagyát.
Te vagy a szemüveg, hogy ne lássák át, hogy ne lássam az iszonyok iszonyát.
Te vagy egy világ benned élek én, te vagy az éltető, édes remény.
Te vagy a cipőm, te vezeted lépteim, te vagy a sötétben bolyongó lüktetésem, te vagy a húsom, a vérem.
Te vagy a vétkem, az erényem, te vagy a könnyem, a nevetésem.
Te vagy a nappalom az éjjelem, téged szeretlek nagyon, te vagy a végzetem, te vagy az életem. 

Sírsz?- kérdezem.
Nem csak könnyezem.
Félsz? - kérdezem
Nem, csak imára kulcsolom a kezem.
Alszol? – kérdezem.
Nem csak szemem lecsukva kívánom, hogy jobb legyen.
Szenvedsz? - kérdezem
Miért szenvednék mikor itt vagy velem?
S ha elmegyek?- kérdezem
A fájdalomban elveszem.
Megint sírsz? – kérdezem.
Nem sírok, csak légy velem.
Szeretsz? - kérdezem
Ennél jobban már nem lehet.
Boldog vagy?
Mindig ha itt vagy velem. 

Csendes este, mikor itt vagy végre, várom kedvesemet jöttére ítélve.
Csókkal halmozom, így üdvözlöm, már érzem bőre illatát bőrömön.
Kutatva fürkészem szeme sugarának fényét, vajon bánthatja-e valami kedvesem lelkét.
Átkarolom igaz, forró szerelemmel, ez a szerelem már nem múlhat el.
Kedves szavakkal illetem őt, hadd vegyem le szívéről a múló jövőt.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.