Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Nem bírom elfogadni, hogy vége...

2009.02.02

Csak ülök itt szerelmesen, én vagyok ki nevedet sírom keservesen. 
Nem bírom elfogadni, hogy vége, nem bírlak elengedni ilyen könnyen téged.

Nem tudom mit írjak, érdekel-e amit gondolok, azt tudom, hogy szenvedek, ha nélküled vagyok.

Mindenről te jutsz eszembe, nem tudom valaha szerettél-e. 
Mikor velem voltál biztos voltam benne, de ahogy most viselkedsz kételkedek ebben.

Nem szólsz, nem fordulsz hozzám, pedig, ha tudnád a szívem hasad már. 
Hiányzik a kezed, hiányzik a lelked. 

Az enyém összetört és kihűlt, akárcsak a tied.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.