Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Búcsú

2009.02.02

Búcsú

Szeretnék Tőled végleg búcsút venni,
Mert úgy érzem, most kell elmenni.
Hisz már nincs értelme, hogy itt maradjak,
Mert már nem bírok ki még több fájdalmat.
Nagyon sokszor hitegettél engem,
De soha nem kérted magadnak a szívem.
Mert tudtad, hogy az örökre a Tied marad,
Bár megtartani sohasem akartad.
Mindig az új kellett, a bizonytalanság,
S ilyenkor engem körülölelt a magányos vágy.
Vágytam a közelségedre, simogató kezedre,
Csókod meleg, érzéki érintésére.
Erős karod védelmet nyújtó ölelésére,
Ahol szívem végre boldogságra lelne.
De ez csak álomkép maradt, mert nem jöttél,
S ami a legrosszabb, nem is szerettél.
Ma már gyűlölsz, mintha féreg lennék,
Akit a földbe taposhatsz, s nem pedig felemelnél.
Ő csak egy kis szeretetért rágta gyökereidet,
De Te kegyetlenséggel elvetted tőle az életet.
Pedig még soha az életben nem ártott Neked,
Mert örökké Téged szeretett!

De mára már ennek örökre végeszakad,
Mert Te gyilkos szemmel végleg eltapostad.
És mégis hálás Neked, hogy ezt tetted,
Mert Nélküled nem lett volna számára élet.
De valamit soha nem bocsát meg magának,
Hogy nem volt ideje elmondani az igazat
Nem csak ideje, de mersze sem volt
Félt attól, hogy ismét elutasítod.
De most már mindegy, mert Ő már halott,
És sehogy sem tudod visszahozni, akárhogy is akarod.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.