Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Hiányzol

2009.02.03

Halkan kopog az eső az ablakon,
bár lenne minden cseppje csókod az ajkamon.
Dörög s villámlik, háborog az ég,
nem tudom, hogy meddig bírom nélküled még.


Kinézek az ablakon, látom a holdat ragyogni,
érzem a könnycseppet át az arcomon lefolyni.
Ha megkérdeznéd mi a bajom,
annyit mondanék: hiányzol nagyon.


Ha este lefekszel, és kinézel az ablakon,
keresd az égen a legszebb csillagot.
S ha azokra gondolsz, akik téged szeretnek,
gondolj majd rám is, mert én is szeretlek.

Csendes éjszakán, ha elkerül az álom,
minden gondolatomban csak te utánad vágyom.
Suttog a fűszál ábrándos meséket,
azt álmodom, hogy te szeretsz, és én is szeretlek téged.

Azt tanultam, hogy egy nap 24 óra, egy óra 60 perc,
de azt nem tudtam, hogy egy pillanat nélküled maga az örökkévalóság.

Ha lemegy a nap, és feljön a hold,
Valaki a távolból rád gondol.
Vágyakozva nézi a csillagos eget,
reméli, hogy egyszer ott lehet veled.

Üres az ágy, és nem jön álom, nem szól a zene, hiába várom.
Üvölt a csend, rám tör az érzés: Szeretlek téged!

Hiányzol, ha nem vagy velem,
édes csókjaid hiányoznak nekem.
olyan jó lenne most veled lenni,
s mindig csak téged ölelni!

Aludnék, de nem tudok, hisz folyton rád gondolok.
ha itt volnál, ölelnélek, csókolnálak, szeretnélek.

Elaludni nem tudok, gyötör a bánat,
tudom, hogy nem jössz, de én mégis várlak.

Fontos üzenetem van számodra:
amikor írom, rád gondolok,
amikor küldöm, rád gondolok,
amikor megkapod, rád gondolok,
és most is rád gondolok.

Valahol messze, valahol távol,
valaki szíve érted lángol.
Emléked egy hű szív hűségesen őrzi,
ha te is szereted, írjál választ neki.


 
Mikor rád gondolok, megremeg a lelkem,
ilyenkor úgy érzem bilincsben a testem.
Mindig itt vagy velem, mégis oly távol,
csak én tudom, mennyire hiányzol.

Úgy szeretnék sokszor vándorfelhő lenni,
suttogó széllel hozzád elrepülni.
Szép szemedbe nézni, csókolni a szádat,
s veled tölteni hosszú éjszakákat.


Néha rám gondolsz és tudod, hogy messze vagyok.
Csak bízzál bennem, mert én is rád gondolok.
Utam bármerre is vezet,
az én szívem mindig csak téged szeret.

Mióta megismertelek, azóta szeretlek,
rabul ejtett ragyogása csillogó szemednek.
Messze vagy tőlem, de nem vagyok árva,
mert itt vagy velem a szívembe zárva.

Este, ha kigyúlnak a fénylő csillagok,
úgy fáj, hogy te ott vagy és én itt vagyok.
Felsír bennem a hozzád hívó vágy,
és rólad álmodom át az éjszakát.

Vannak olyan pillanatok az életben,
amikor annyira hiányzik nekünk valaki,
hogy ki szeretnénk őt szakítani az álmainkból,
úgy igazából meg szeretnénk ölelni.

Mit ér a szó, mely nem tőled hallható?
Mit ér a sok csillag, ha nem veled látható?
Mit érnek az órák, mit érnek a percek,
ha mindezek nélküled telnek.

A távolság csak kérkedő ellenfeled, 
ha igazán tudsz szeretni legyőzheted.
A fegyver a képzelet, idézd fel őt, s itt van veled.
A szívedben és lelkedben ott a szerelmesed.


Nyugszik a hajnal, pihen a táj,
nem tudok aludni, mert valami fáj.
Téged kereslek, utánad vágyom,
mert nem hiányzott, így még senki a világon.


Ülök a tóparton, nézem a vizet,
várom a pillanatot, amikor újra láthatlak téged.
Tudom, messze vagy nem lehetsz itt velem,
de olyan jó lenne, ha most itt lehetnél mellettem.


Nem tudok aludni, remeg a szívem,
hiányzik, hogy kezed kezemhez érjen. 
Riadtan ébredek, merre vagy hol lehetsz.
Megnyugszom, csak mondd, hogy szeretsz.



Azt a percet elfeledni nem tudom,
mikor édes csókod égett az ajkamon,
karomba fűztelek, arcomban tűz égett,
éreztem, hogy szeretsz, és én is szeretlek téged.



Újra péntek, megint vége egy hétnek,
de a nélküled töltött napok semmit nem érnek.
Értelmetlen mondatok, elharapott szótagok,
minden szóban hazudok: kösz jól vagyok.



Ha lemegy a Nap, és feljön a Hold, a távolból valaki rád gondol.
Nézi az eget és reméli, hogy hamarosan melletted lehet.


Féltelek! Ha tehetném, vigyáznám minden léptedet.
Vigyáznék rád, mint egy angyal,
hiszen te vagy, aki akkor is hiányzik, amikor ébred a hajnal.



Hiányzol, mint testnek a vér,
szinte éget, ha nem vagy az enyém.
Hozzád repülnék, mint egy gondolat,
hiányzik minden, ami te vagy.


Fáj a lét, a létezés, a lefekvés az ébredés.
Fáj a múlt és fáj a jelen, mindez azért,
mert nem vagy velem.
Messze, tőled távol szomorú az élet,
szívem azt dobogja látni szeretnélek.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.